Mint minden növényevő, a vadban is hiányoznak az ásványi anyagok és nyomelemek, mint pl nátrium, kálium, jód, amelyek a természetben nem, vagy csak minimális mennyiségben fordulnak elő. Ezen anyagok hiánya rossz közérzetet, emésztési problémákat, betegségek terjedését és az állatok normális viselkedésének ingadozását okozza. Az állatok belső életfolyamatainak szabályozásában fontos jód gyakorlatilag nem található szabadon a természetben. A só mindezeket az elemeket tartalmazza. További fontos elemek, amelyeket a só tartalmaz, vagy a takarmánysókhoz adnak: foszfor-, kalcium- és magnézium-karbonátok - szükségesek a csontok és agancsok felépítéséhez, réz - gyógyhatású anyag az idegen eredetű betegségek ellen, vas - hozzájárul a képződéshez vörösvértestek, kálium - szénhidrátok képződése, nátrium - pepszin képződés a jó emésztés érdekében.
Elegendő sóval tavasszal és ősszel biztosítjuk, hogy az állat ne szenvedjen emésztési problémákat, amikor száraztápról zöldtápra vált, és fordítva. A só antibakteriális hatással is rendelkezik, és segítségével az állat megszabadul az idegen, külső és belső parazitáktól. Elegendő sóval biztosítjuk az állatok jó általános egészségi állapotát. A szarvas állatonként évente körülbelül 3 kg, az őz pedig körülbelül 1,5 kg sót fogyaszt el. Megfelelő mennyiségű sóval és a sótartók rendszeres feltöltésével biztosítjuk az állatok egészségét és immunitását. A só alapvetően az állatoknak adott legalapvetőbb gyógyszer. Az emberekre és az állatokra ugyanez vonatkozik: "Só az arany felett!"
Sót kínálunk az állatoknak a leggyakrabban állatátkelőhelyek, víz és etetők közelében található sótartókban. A sózók különféle formájúak és felépítésűek lehetnek. A legelterjedtebbek a vályús sótartók. A legegyszerűbb sótartók egy fa hasadékában vagy egy kivágott fa kivájt csonkjában vannak. Az állatok nagyon szeretik az ilyen sótartókat, és még azután is felkeresik őket, hogy a csonk elkorhadt és szétesett. Az állatok az ilyen sótartók után tovább nyalják az üres helyeket és a körülöttük lévő talajt, annak ellenére, hogy közvetlenül mellé új sótartó épült. A sótartókat rendszeresen ellenőrizni, feltölteni, levelektől és állati ürüléktől meg kell tisztítani. Sérülés esetén meg kell javítani vagy ki kell cserélni egy újat.
Senkit sem kell meggyőznünk a megfelelő mennyiségű só fontosságáról és szükségességéről az emberi táplálékban. Egy ismert szlovák tündérmese azonban erre tanít bennünket is. Hasonlóan fontos a vad táplálékában, amit a különböző szakmai kutatások és a vadászok gyakorlati tapasztalatai is alátámasztanak. Azonnal több kérdés is felmerül a só bemutatásával kapcsolatban az erdőlakók számára. Mennyi sóra van szüksége az állatnak? Mikor és hogyan mutasd be neki? Melyik állat keres sót és miért? Mindezekre a kérdésekre igyekszünk választ adni a következő sorokban.
A vadásznak de facto még azzal sem kell foglalkoznia, hogy mennyi sót igényel a vad. Szerepe „csak” az, hogy szükség esetén sót találjon. Ő, ellentétben egy emberrel, csak annyit fogyaszt, amennyire a szervezetének szüksége van. Ismeretesek olyan esetek, amikor a téli sóhiány miatt az állatok az utakra vándoroltak, hogy az útsót nyaldossák. Nem kell leírnunk, hogyan végződnek az ilyen helyzetek általában.
Minden érdeklődő egyetért abban, hogy ha a vadon élő állatok nem találják meg maguktól a természetben a szükséges ásványi anyagokat, akkor kősó vagy különféle nyalók (kősó és különféle ásványi anyagok kombinációja) formájában szükséges biztosítani azokat egész évben, de különösen Tavaszi. A tél után a vad száraztápról lédús táplálékra vált. Ebben az esetben a só segít az emésztőrendszernek alkalmazkodni a táplálék változásához. Különféle ásványi anyagokat is hozzáad a szervezethez, például kalciumot és foszfort, amelyek minden állat alapvető építőkövei. Az említett ásványok a vadállatok agancsának kialakulásában a fő elemek. Az említett hatások csak aláhúzzák a szólólétesítés fontosságát a magas színvonalú tenyésztési eredmények elérése érdekében.
Az egyes vadászterületeken a sózók számát a Földművelésügyi Minisztérium a Vadászatról szóló törvényre vonatkozó rendelete szabályozza. Eszerint minden megkezdett 70 ha területre legalább egy sótartónak kell lennie.
A cikk elején feltett kérdésekből még nem adtunk választ arra, hogy mely állatfajok igényelnek sót az ételben. A szakértők válasza erre a problémára egyértelmű. MINDEN. Legyen szó vadállatról vagy apró nyúlról. Érdekes, hogy a nyúl nem tud sót nyalni. Tehát úgy kapja meg, hogy a sóserpenyőből sóval átitatott fát rágcsál. Ez elsősorban az idősebb szólistákra vonatkozik.
Itt mindenféle kőásványi sót megtalál: TETRAO táplálék kiegészítők
Blog szerzője: @petrrissa